• „Nagyapáink bűneit nem viselhetjük, de annyi eszünk lehet, hogy nem követjük el ugyanazt a hibát”
    (idézet a beharangozó kisfilmből)
  • „...anyaként egészen borzasztó volt belegondolni abba, hogy az én tíz éves fiam vajon hogyan élte volna át, mit érzett volna”
    (Csányi Dóra)
  • „...szögesdrót az ablakon, és a szögesdrót mögött emberek, akik vízért könyörögnek."
    (Térey János)
  • „Magyar szempontból nagyon szégyenletes, ami a II. világháború alatt történt. A Don-kanyar is szégyenletes, a zsidótörvényekről meg már ne is beszéljünk..."
    (Sütő Kálmán)
  • „...soha nem úgy történik, hogy ma még szabad országban élünk, holnap pedig már haláltáborokba viszünk."
    (Benkő Fruzsina)
  • „Inkább együtt, mint egymás nélkül."
    (Varga Livius)
  • „...most is bízom benne, hogy nem történhetnek meg dolgok, holott tudom, hogy megtörténnek."
    (Fekete Zsófia)
  • „Szerintem nem szembenézni kell ezzel a dologgal, hanem feldolgozni..."
    (Péter Benjamin)
  • „Az erőszak mögött soha nincs igazság..."
    (Csepregi János)
  • „...ha valaki rengetegszer látja a holokausztról készült ismétlődő képeket, akkor azok egy idő után már nem hatnak rá."
    (Bódi Péter)
  • „Kisebbségi magyarként éreztem először, hogy vannak, akik hajlamosak hamisítani a történelmet..."
    (Potozky László)

FELHÍVÁS

Neked, mi közöd hozzá?

Mi közöd hozzá? Elsőre talán provokatívnak, bántónak érezzük, ha nekünk szegezik ezt a kérdést. Úgy érezzük, a kérdést feltevő kérdésével állást is foglal: semmi. A mi célunk azonban más, azt szeretnénk, ha a sokszor elismételt, erejét vesztett szavak helyett, valódi és személyes gondolkodás, beszéd kezdődne a holokausztról.

Magyarország lakosságának jelentős része nem igazán tudja, miként viszonyuljon ahhoz az eseményhez, ami hazánk és Európa számára is kitörölhetetlen nagyságú tragédia. Nekik szól a kérdés: mi közöd hozzá? De mi közünk lehet valamihez, ami hetven évvel ezelőtt történt? Min változtat az, ha átgondolt véleménnyel rendelkezünk a témában? Ha nem mások szavait ismételjük, hanem magunk keressük meg a válaszainkat?

A Fiatal Írók Szövetségének célja teret biztosítani ahhoz, hogy olyan emberek is elmondják, elmondhassák véleményüket, akik hangját nem lehet hallani, akik eddig talán nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Honlapunkon tíz kisfilmmel ismerkedhettek meg, melyekben a társadalom különböző rétegeiből származó emberek beszélnek röviden arról, ők mit gondolnak a holokausztról. Megszólal író és szociális munkás, zenész és graffitis, Fedél Nélkül árus és kiadóvezető is, akik elmondják, számukra miért fontos az emlékezés, a párbeszéd.

De a kisfilmek célja nem csupán egy-egy személyes vélemény bemutatása, hanem ösztönzés, hogy ti is megosszátok velünk és egymással véleményeteket, akár szöveg, akár videó formájában. Mi úgy gondoljuk, komoly szükség van a beszédre, szükség van múltunk feldolgozására ahhoz, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg, hogy egy olyan társadalomban élhessünk, amiben odafigyelnek egymásra az emberek.

Te hogyan látod mindezt? Mit gondolsz: mi közöd hozzá?

TÖLTSD FEL A VIDEÓDAT!



A FISZ-ről


A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) 1998-ban jött létre azzal a céllal, hogy jelentős szerepet vállaljon a magyar irodalmi közéletben, a fiatal magyar írók képviseletében. A határokon átívelő művészeti, szakmai szervezet mára reprezentatív irodalmi társulássá, minden tehetséges fiatal alkotó számára nyitott, progresszív alkotóközösséggé vált.

A FISZ feladatai közé tartozik a pályakezdő alkotók tehetséggondozása és műveik megjelentetése, a szakmai érdekképviselet és párbeszéd kezdeményezése, valamint az olvasás és az igényes irodalom népszerűsítése.

Programjainkról, munkánkról bővebb felvilágosítás olvasható a Facebook-oldalunkon.


Kapcsolat